Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

Adel Ba Naplója - 1. rész Lány vagy fiú?

A kairói repülőteret sokunk ismeri. A hatalmas tereket elképzelhetetlen mennyiségű embertömeg  uralja. Amikor Egyiptomba érkezik valaki, először is az illat fogja meg, a forró széllel érkező illat, amely csak itt jellemző. Bódultan próbálkozik a tömegből arcokat kivenni és felismerni, ki is az, aki rá vár. Ezt megkönnyítendő ezek az arcok különböző táblákat tartanak és kiáltanak is, de a hátulról érkezők erős taszigálással tolják tovább a tétovázókat. Aki nem harcos alkat, az egykettőre kinn találja magát. A turista csoportok próbálnak együtt maradni és keresni az őrájuk váró idegenvezetőt. Az irodai alkalmazottak, idegenvezetők gyors egymásutánban fel-le, jobbra-balra mozgatják a tábláikat, hogy minél előbb megtalálják az utasaikat. Kiáltják az iroda nevét, egy-egy érkezőt megszólítanak. Ez történt az én mesémben is, s az engem kereső negyven ember – a taszigálás ellenére – figyelmesen vizsgálta a táblákat és az arcokat. Én nem ismertem őket, ők sem engem. A nevemet tudták és az utazási iroda nevét, ez utóbbi a kezemben tartott táblán szerepelt. Többen megnézték, aztán engem, majd gyorsan tovább mentek. Végül elfogytak a táblás népek és a táblátlanok is. Én meg ott álltam egyedül, szemben velem nem is messze a negyven ember.

Egy csoportban álltak tanácstalanul, már nem is néztek rám, csak arcukról sütött az elkeseredés. Értünk meg nem jött senki?! No, akkor odaléptem és megszólítottam a szélen álló középkorú férfit: -Jó napot kívánok! A Budavár Tours utasai? A magyar szóra a többiek is felém fordultak, de gyanakodva méregettek. – Igen - mondta a férfi – de nem magát várjuk. –Én vagyok az idegenvezető- válaszoltam. –Nem, nem maga az! – torkolt le ellent mondást nem tűrő hangon. –Minket egy hölgy vár- azzal el is fordult tőlem. A többiek is arrébb léptek, én meg utánuk. –Én vagyok a Budavár tours  idegenvezetője – próbálkoztam. Valaki felém fordult és odavágta: - Értse már meg, hogy nem magát várjuk. Hogy képzeli hogy elmegyünk magával? Nekünk azt mondták, hogy egy lány fog bennünket várni, a neve Adél.

Elmosolyodtam és elővettem az idegenvezető igazolványomat. Hangosan és kedvesen kiáltottam rájuk: - Adél vagyok és fiú. Aki nem hiszi, nézze meg az igazolványomat. Én vagyok a Budavár idegenvezetője.  Lassan-lassan közelebb merészkedtek és vizsgálni kezdték az igazolványomat. A hangulat oldódott és csodálkozó felkiáltások hallatszottak: -Nahát, tényleg Adélnak hívják…..és fiú. Valaki felnevetett, aztán a második, harmadik nevetés is felhangzott és mindenki látni akarta az igazolványomat. Végül is nagyon jókedvűen indultunk a buszhoz és menetközben az egyik hölgy bemutatkozott: - Engem is Adélnak hívnak.