Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

14. rész Misi-pisi

Aktuality
14. rész Misi-pisi

14. rész Misi-pisi

2015-12-30

 

 

Ez a történet Egyiptomban, a kairói repülőtéren esett meg. A belföldi asszuáni járatra vártunk a csoportommal. A gép azonban késett…. és késett….és késett. A végső elszámolás hét óra késést mutatott. A bibi az volt, hogy nem kószálhattunk kedvünk szerint, mivel  a tranzitban ért bennünket a hír, késés várható, hogy a végén hét órahossza lesz, álmunkban sem gondoltuk. Aki már a tranzitban van, az a tranzitban is marad, nincs járkálás, kóricálás, vagy jövés-menés, császkálás és ődöngés. Ez egy repülőtér kérem szépen, ha késik a gép, akkor késik a gép. Az utas pedig várakozik. Türelemmel, vagy anélkül, ez már csak rá tartozik. Aki ismeri a kairói repülőteret, tudja mekkora terek vannak odaát. Ha a tisztelt utas véletlenül elmenne és elkésne, mert pl. zenélős piramist vásárol ajándékba anyós pajtásnak a shop-ban és nem tudja eldönteni, hogy a Raszputyin vagy a We are the world című örök slágereket játssza-e az ajándék…..akkor az egész gép rá várakozna, tönkre menne a menetrend és felborulna az erő egyensúly. A tranzitból nem lehet kimenni és passz. Hát mi várakoztunk, beszélgettünk, aztán hallgattunk, aztán beszélgettünk és a gép még mindig késett.
Eltelt egy óra, kissé megszomjaztunk. Egyik kedves utasomnak és barátomnak Misinek azonban kiváló ötlete támadt: - Gyerekek! Vettünk egy csomó sört a Duty Free-ben, miért szomjazunk? Igyunk egyet! Mindenki vevő volt az ötletre, hát ittunk egyet. Aztán még egyet. Aztán nem számoltuk. Misi járt elől a sörös doboz emelgetésben. De nem fájdult meg a karja a nagy erőkifejtéstől, hanem egészen más dolog történt. Elfelejtettük, hogy a sörnek van egy „különleges” hatása, aki issza, annak rövidesen pisilnie kell. Ez sem volt varázs sör, csak egyszerű mezei, pisiltető. Legelőbb is Misi volt az, aki feszengeni kezdett. – Hol van itt a mosdó? – nézett rám várakozóan. – Mosdó? Az itt nincs! – válaszoltam nyájaskodva. – Nafene! – mondta nevetve – azt nem hiszem. Azt hitte viccelek. De hamarosan rájött, hogy ez bizony cseppet sem mókás. Nem is sokára megint szólt, hogy tényleg nincsen itt egy vécé, mert hogy nagyon kellene. A tranzit bejáratánál állt egy marcona rendőr, Misi azt vizsgálgatta messziről erősen, hogy vajon kiengedné-e. Aztán már elég sápadt volt és szólt nekem: - Gyerünk, próbáljunk szerencsét, biztos kiengednek. Hiszen csak a vécére akarok menni. Odaballagtunk kettesben, Misi aprón szaporázva és megszólítottam a marcona harcost: - Szép napot! Ennek az úrnak ki kellene mennie a mosdóba.  A rendőr rám bámult hosszan, aztán rám mordult: - A tranzitból nem lehet kimenni.  – Nagyon sürgős lenne neki, nagyon siet vissza. – próbáltam rábeszélni. – Tilos! – dobta ránk az aduászt és elfordult. Fordítottam Misinek, aki egyre sápadtabb lett. – Mondd meg neki, hogy ne csinálja ezt velem, csupán a vécére akarok menni, muszáj , na , muszáj!  A rendőr közben visszafordult és érdeklődve hallgatta a magyar nyelv szépségeit, bizonyára tetszett is neki , mert kissé megenyhült az arca. – Nem lehetne mégis valamit tenni? – kérdeztem – ennek az úrnak muszáj elmennie a vécére. A rendőr erősen gondolkodott, aztán ki is talált valami okosat: - Jó – mondta – hozza ide ez az úr útlevelét, itt hagyja nálam és nagyon gyorsan  kimegy a vécére. Fordítottam minden szót, de tudtam, hogy nem nyerő az ötlet. A belföldi járaton ugyanis nincs szükség az útlevélre, ezért minden utasom a feladott poggyászba tette, nehogy elhagyja. Egyiküknél sincs útlevél.  A Chek in pultnál csak megnézik a repülőjegy listát, huszonöt külföldi bárányka, plusz egy darab idegenvezető, az huszonhat bárányka, megszámolnak bennünket és a huszonhat bárányka bemegy a tranzitba. Most itt az egyik bárányka a huszonhatból és nagyon rosszul érzi magát, segítenem kell neki. Újra elmagyaráztam a rendőrnek a tényállást, megértette, bólintgatott nagyokat, aztán rámosolygott Misire és azt mondta: - Uram! Megmondtam, hogy nem mehet ki a tranzitból, kész!
És eljött a pillanat, amikor Misi megvadult. Na, nem nagyon, csak mint egy bárányka a huszonhatból. Kijelentette, hogy ilyet nem lehet csinálni, hogy valakit nem engednek ki a vécére. – És mi van, ha nem bírom tovább? Mi lesz akkor? Most pedig nem bírom tovább! A rendőr is, én is Misire bámultunk, mert ő a rendőr elé állt és ékes magyar nyelven közölte vele, hogy most pedig le fogja pisilni a fényes rendőrcipőket. Én értettem, a rendőr viszont nem, de egyértelmű volt a mozdulat, mert Misi terpesztett, lehúzta a sliccét, benyúlt és….. A rendőr borzadva rám kiáltott: - Gyorsan, vigye! Menjenek! Siessen, vigye a vécére! Ezzel együtt olyan gyorsan ugrott félre az ajtóból, mintha félne, hogy mégis a cipőjére csurran valami. Misivel loholtunk a mosdóba, mint a szél.

Utószó: Jó tanács kedves Barátaimnak! Ha söröztök a tranzitban, az üres dobozt ne dobjátok ki!
Ki tudja, még jól jöhet!