Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

egyiptomi történetek

Aktuality
15. rész Hastáncosok a szuper járaton

15. rész Hastáncosok a szuper járaton

2016-01-07

 

Hastáncos lányok csoportját vittem Kairóba, a híres Hastánc Fesztiválra. Csinos, szép lányok voltak mindnyájan. Már a budapesti repülőtéren is feltűnést okoztak a szemrevaló, vonzó fehérnépek. Csicsegtek-csacsogtak, nevettek és forgolódtak, nem lehetett nem figyelni rájuk. A gépünk kissé késett, de ők elfoglalták magukat és egymást már a tranzitban. Szólt a tánczene, izgatottak voltak, nagyon várták a fesztivált, ahol nagynevű táncosokat láthatnak és részt vesznek egy világra szóló bulin, ahol a világ minden tájáról összegyülekeznek a táncosok. Nemcsak nőkről van szó, a táncosnőket tanító profik mind-mind férfiak, akik Dél-Egyiptomból jönnek erre az alkalomra. Szóval igen lelkes állapotban szálltunk a gépre, mindenki izgett-mozgott, nem bírtak nyugton ülni. A pilótánknak is szemet szúrtak a tetszetős lányok és az indulás előtt már ott járkált és nézelődött közöttük, ahelyett, hogy a repülőgéppel foglalkozott volna. Magas, fekete hajú, sötét szemű, jóképű pilóta volt, láttam, hogy a lányoknak is tetszett a megjelenése. Ők is figyelték, suttogtak és nevetgéltek, előkerültek a tükrök és fésűk. Nagy nehezen csak elindultunk és lassan megnyugodni látszott mindenki. Körülbelül fél órája repültünk, amikor furcsa ingásokra lettem figyelmes. Mintha megdőlt volna a gép, de nem egyik oldalra, hanem egyszer ide, egyszer oda, ahogyan a részegek támolyognak. Mi ez? Már szólt is a figyelmeztető jelzés, aztán a pilóta szívélyes hangon köszöntött bennünket és közölte, hogy ne ijedjünk meg. A lányok rögtön megijedtek. Szívükre szorított kézzel hallgatták mit mond.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A repülőgépünk robotpilótája meghibásodott, sajnos nem tudunk ezzel a hibával tovább haladni, így vissza kell fordulnunk a budapesti repülőtérre, addig is átvettem a kézi irányítást. Elnézésüket kérem a kellemetlenségért! A hangosbeszélő kattanva elhallgatott, a gépen teljes csend lett, de csak pár másodpercre, mert az egyik szőke lány felvisított, mint később kiderült rekord sebességgel bekapcsolta a telefonját és már beszélt is a nagymamájával. Az, hogy meghibásodott a gépünk és pont most nem kellene mobiltelefonnal megzavarni a műszereket,  a telefonálás egyébként is tilos, nemhogy ebben a helyzetben, eszébe sem jutott. Csak az jutott el az agyáig, amit visítva közölt is a mamival és mindannyian hallottunk. – Halló! Nagyi! Halló! Most meghalunk! Hallod? Meg fogunk halni! Igen! Itt vagyunk a repülőgépen! Zuhanunk! Jajj!! – és zokogni kezdett. Mindezt teljes hangerővel, amitől a leányzók többsége bepánikolt és szintén telefonálni kezdett. Szegény ismeretlen nagymama. El tudom képzelni a lelkiállapotát egy ilyen telefonhívás után.  A gépünk közben, mint egy lomha, részeg nagy madár, dülöngélve visszafordult. Végig jártam a csoportomat, és személyesen mindenkit próbáltam nyugtatni, nincsen semmi baj, mindjárt visszaérünk Pestre és megjavítják a gépet, vagy másik géppel visznek el bennünket. Lassan-lassan megnyugodtak a kedélyek, nagyon gyorsan a pesti reptérre értünk.
Itt egy meglepi várt bennünket, nem szállhattunk le, azt közölték velünk, hipp-hopp megjavítják és már mehetünk is isten hírével. A hipp-hopp-ból mi annyit hallottunk, hogy egy óriás, egy bődületes kalapáccsal, hatalmas ütéseket mér a gépünk alsó fertályára. A pilóta közben odajött hozzám, ugyan mi nem szállhatunk le, de ő leszállna, ugyanis szeretne venni egy napszemüveget a Duty Free shop-ban, amihez szüksége lenne az én beszállókártyámra. Udvariasan átnyújtottam neki, ő pedig rövidesen szintén nyájasan megköszönve, visszahozta. Megmutatta a frissen vásárolt szemüveget és szóba elegyedtünk. Nem is teketóriázott sokat és rátért a lényegre, hogy kicsodák ezek a csodás szépségű lányok, akikből most ilyen sokat lát a gépen. Talán egész Magyarország legcsodásabb szépségei utaznak ezzel a járattal? Elmeséltem, hogy kik ők és hová utazunk. Hú, micsoda lázas állapotba került a pilóta. Gyorsan jegyzetfüzetet vett elő és arról érdeklődött, hol fognak lakni a lányok, melyik szállodában. Aztán közölte velem, hogy most megy, megismerkedik és telefonszámokat fog felírni a füzetébe. Útjára bocsátottam és vártam, hogy mikor indulunk már végre. A gigantikus kopácsolás talán egy órát tartott, aztán a gépünk újfent felszállt és hipp-hopp, tényleg Kairóban teremtünk. A pilóta remekül szerepelt, mint repülőgép vezető, hogy a lányoknál milyen szerencsével járt, azt nem tudom megmondani. A fesztivál fantasztikus volt, a lányok feledhetetlen élményeket szereztek, remélem nemcsak a hastánc, de a repülés terén is.

 

Utószó: Sokszor elgondoltam azóta, hogy beiratkozom egy robot pilóta tanfolyamra, hátha máskor is kerülök ilyen helyzetbe, és ha elromlik a robot pilóta, hát beugrom helyette.