Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

16. rész Az ital kóstoló

Aktuality
16. rész Az ital kóstoló

16. rész Az ital kóstoló

2016-01-14

 

 

Ilyen csoportot kíván magának minden idegenvezető, csupa kedves, aranyos, barátságos ember utazott együtt, jól akarták magukat érezni és sikerült is. Nagy körutazáson voltunk, bejártuk egész Egyiptomot. Az utasaim jól felszerelkeztek „fertőtlenítőszerekkel”, azaz jócskán pakoltak a táskába pálinkát, whisky-t, vodkát és egyéb innivalókat. A „fertőtlenítésnek” fontos szabályai vannak. Először is ki kell jelölni egy patikát, ahol a fertőtlenítés szertartása folyik. Ez valakinek a szállodai szobája, aki vállalja, hogy minden nap egy vagy két alkalommal befogadja a fertőtlenítendő személyeket, azaz a csoportot.  Nem haragszik meg, ha a nevezett személyek az ágyára, foteljeibe, székeire, szőnyegére és szobája minden négyzetcentiméterére leheverednek a fertőtlenítőszerrel teli pohárral, majd hosszan beszélgetnek, mert a szereket csak lassan lehet bevenni a gyomorba. Másodszor: mindenki hozza a saját fertőtlenítőszerét és megkínálja a többieket. Szóval ezek a szabályok, amit mindenki pontosan be is tart.

Szeretett barátom, Jancsi is hozott egy jó literes üveg Jagermeister-t. Amikor első alkalommal elővette, hirtelen mindenki fanyalogni kezdett és senki sem kért belőle. – Nem baj – rikkantott Jancsi – Én sem szeretem! - és gyorsan el is dugta az üveget. Aztán ez a dolog minden nap megismétlődött és az ital csak nem akart felbontódni. Ettől függetlenül Jancsi jócskán fogyasztott a többiek által felkínált italokból, különösen az illatos házi pálinkákból. Volt a csoportban két hölgy, akiknél a legfinomabb házi pálinka nagy tételben volt található a bőröndben, fogyott is jócskán. De az a magányos Jagermeister csak árválkodott a Jancsi táskájában, naponta megmutatta szépségét, aztán elbújt.
Egyik nap Jancsi nagy ötlettel állt elő: - Itt van ez a hatalmas üveg Jager! – kiáltott és diadalmasan emelte magasba az üveget – Ki akarja elcserélni velem? Nos, hát….senki sem akarta. Hirtelen mindenkinek sürgős beszélnivalója akadt a szomszédjával, az emberek elfordultak és nem törődtek Jancsival. De ő nem hagyta magát, érdeklődve körbenézett és szeme megállapodott a két hölgy pálinkás üvegén, majd szépen hozzájuk fordult: - Évike!Cecilke! Nézzétek milyen óriás üveg, bontatlan Jager. Nagyon finom ez, nagyon jó a gyomornak és drága is. Nézzétek csak a színét, mint az óarany. Tudjátok, mennyibe kerül egy ilyen üveggel? Ha szépen megkértek, elcserélem veletek arra az ócska pálinkára. Fáj is tőle a gyomrom, meg büdös is, de jószívű ember vagyok, nem sajnálom tőletek az enyémet. Egy kisebb üveggel, abból a ramaty pálinkából és odaadom ezt az uraknak való, drága italt. A többiek csak csendben figyeltek, mit fog szólni a két hölgy és csodák csodája….ráálltak a cserére. Megbeszélték, hogy holnap délután megejtik a cserét, ugyanis a silány pálinka annyira fogyott, hogy már csak egyetlen üveg van belőle.
Következő nap jött is Jancsi és hívott engem, hogy menjünk a Cecilék szobájába a csere miatt. Mentem vele, de a keze üres volt, csodálkoztam: - Jancsi! És hol van a Jager? Nem azt akarod elcserélni? Visszautasítóan emelte fel a kezét: - Nem úgy van az komám! Cserélni akarok, persze, de nem akármilyen csapnivaló pálinkára. A csere úgy fair, hogy meg kell kóstolni az árut. Most megyünk kóstolni. A Jager-t meg nem lehet megkóstolni, mert az nincs felbontva. Különben is mindenki tudja, milyen íze van. Mentem vele megadóan, kopogtunk, bementünk, Jancsi előadta a mondanivalóját, a két hölgy is megértette az érvelést és előadták a pálinkát. Barátom töltött, kóstoltunk, aztán újfent töltött és megint ízleltük a csere tárgyát. Végül azt mondta a hölgyeknek, hogy meg fogja gondolni. Következő nap délután Jancsi megint karon ragadott: - Na, komám, megyünk kóstolni, mert nem tudok dönteni. Mentünk, kopogtunk, beszélt, töltött, ittunk, töltött, ittunk, elmentünk gondolkodni. És ez így folytatódott 4-5 napon keresztül. Hogy a két hölgy mit gondolt és mit nem, azt nem tudom, de nem gördítettek akadályt a kóstolások folyamatába.
Az utolsó napon csoda történt, Jancsi kezében ott volt a Jager, ölelte magához, vigyázva vitte és mentünk a két hölgy szobájába. Évike és Cecilke rögtön észrevették Jancsi kezében az italt és mosolyogva invitáltak bennünket befelé. Barátom az asztal közepére helyezte az üveget és a hölgyek már hozták is a pálinka…..maradékát. Ugyanis az üvegben ekkorra már csak két ujjnyi árválkodott. A hiányzó mennyiséget mi kóstolgattuk el. Jancsi rámeredt a pálinkás üvegre, mintha csak most látná életében először és megcsóválta busa fejét.
– Enyje, enyje…csak nem gondoljátok, hogy ezt a drága italt elcserélem erre a deci pálinkára? Azzal hirtelen felkapta az elképedt hölgyek orra elől a Jager-t, sértődött arckifejezéssel felpattant és kiviharzott a szobából. Mi hárman olyan csendben és mozdulatlanul álltunk ott, mintha szoborrá váltunk volna. Aztán Cecilből kirobbant a nevetés, Évike csatlakozott és én is, sokáig hahotáztunk, majd Cecil egy olyat mondott Jancsira, amit most nem szeretnék megismételni és tovább röhögtünk. Ezek után hármasban kivégeztük a pálinka maradékát. Azóta Jancsit csak „A skót” néven emlegetik köreikben.

 Utószó: Ne bízd a kecskére a káposztát, azaz ne bízd a skótra a pálinkát!