Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

18. rész - A béka

Aktuality
18. rész - A béka

18. rész - A béka

2016-01-28

 

 

Csupa fiatalokból álló csoportot vittem, csak mókázás, nevetgélés volt egész úton. Egy nászutas pár is volt köztük, boldog ifjú feleség és büszke férj. Minden szállodában elintéztem a tortás ünnepi vacsorát, feldíszített szobát, különleges meglepetéseket. Az ifjú házasok nagyon élvezték a kitüntetett figyelmet. Aki még nem volt házas, irigykedve figyelt és többen is mondták, ha megházasodnak, „velem jönnek nászútra”, azaz az én idegenvezetésemmel szeretnék a nászútjukat Egyiptomban tölteni. Épp Kairóban laktunk, közel a Piramisokhoz, napjaink telve voltak szebbnél szebb programokkal. Úgy emlékszem a második éjszakát töltöttük ott, nagyon ízletes vacsorát ettünk, kicsit beszélgettünk a tetőteraszon, nézegettük a kivilágított városi panorámát és persze a Piramisoknál a Hang és fényjátékot, majd mindenki visszavonult a szobájába. Én még a másnapi programot egyeztettem a kinti partnerrel, aztán éjfél körül a szobámba mentem. Az egész csoport ugyanazon az emeleten lakott, jó magasan, hogy még jobban csodálhassuk a várost és senkit ne zavarjon a kinti zaj. Álmos voltam, minél hamarabb szerettem volna aludni, gyorsan lezuhanyoztam, aztán már félálomban estem be az ágyba. Szinte abban a pillanatban elaludtam és szinte ugyanabban a pillanatban fel is ébredtem egy hatalmas sikolyra. Először azt hittem rémálom, a szívem zakatolt, csend volt, leszámítva az autók dudáját az utcáról. Biztosan álom volt és lecsukódott a szemem. De akkor megismétlődött a sikítás, nem is túl messziről. Felugrottam és pizsamában kirohantam a szobámból. Szaladtam végig a folyosón, a csoportom szobái előtt, mindenütt csend volt és sötét, semmi fény nem szűrődött ki az ajtók alól. Jó az alvókájuk, senki sem hallotta ezt a szörnyű hangot. Aztán egyszer csak megtaláltam, vékony fénycsík a szőnyegen, bentről pedig dübörgés és vinnyogás hallatszott. Mintha egy elefánt balettozna odabenn. Felnéztem a számokra az ajtón…na, tessék… a nászutasok szobája. Megállt a mozduló kezem, ahogyan kopogni akartam. Zavarjam meg az ifjú párt az éjszaka közepén? De visítozást hallottam, talán a többiek is felébredtek. Meg kell nézni, hogy jól vannak-e, nincs semmi baj. Ekkor bentről egy rémült női hangot hallottam: - Úristen mekkora ez! Jaj, de félelmetes. És undorító!  Kopogtattam. Bentről egy csattanás hallatszott, aztán azonnal kinyitották. Sápadtan álltak, tanácstalanul….és örültek nekem.

– Kiabálást hallottam, azért jöttem, hogy megnézzem jól vagytok-e, bocsánat a zavarásért. – hadartam egy szuszra.
– Jaj, de jó hogy jöttél. Egy szörnyeteg van a szobánkban. – kezdte a fiatalasszony. A férje kicsit szégyellte magát: - Erika eltúlozza a dolgot, de tényleg pocsék.
Értetlenül néztem rájuk: - Milyen szörny? Valami állat van itt? Józsi behúzott a szobába, becsukták az ajtót és a becsukott fürdőszoba ajtóra mutatott: - Ott van benn. Az ajtóhoz léptem, de amikor megfogtam a kilincset, Erika felmászott a székre és a tenyerét a szájára szorította. – Milyen állat? – kérdeztem mosolyogva – talán krokodil? Józsi is nevetett: - Még csak az kéne. Nem krokodil, hanem béka. Erika a székről suttogta: - Béka? Talán békaszörny. Én még soha nem láttam ekkorát. Felsóhajtottam és arra gondoltam, hogy mindjárt reggel lesz és kezdődik egy hosszú nap, végig programokkal. – Na, nézzük azt a békát! Beléptem….sehol semmi…. se béka, de még egy árva muslica sem volt. Álltam benn, ők kinn. Aztán Józsi bejött és rámutatott a vécékagylóra, miszerint ott van benn, onnan bukkant fel.  Flegmán felhajtottam a vécétetőt. Két hatalmas zöld szem nézett rám, szemrehányóan… Lecsuktam a tetőt. Honnan a fenéből kerül ide egy béka? A tizedik emeletre, a vécébe.   – Ugye milyen óriási? -  suttogta Józsi – mit csináljunk vele? Kis gondolkodás után azt javasoltam, hogy húzzuk le. Lehúztuk. Nem ment le. Többször lehúztuk. Pár másodperc után újra felbukkant. Sok-sok vécépapírt dobáltunk rá és úgy húztuk le. Megint előbukkant. Tusfürdőt locsoltunk rá, megint lehúztuk. Feljött. A vécékefével lenyomtuk és úgy húztuk le. A felszínre jött. Lenyomva tartottuk és többször is lehúztuk. Megint kibukkant. És egyre szemrehányóbb lett a tekintete. Az enyém is…..hajnalodott. Utolsó erőfeszítésre készültünk. Tudtam, hogy Józsinak szabolcsi szilvapálinkája van.
– Hozd a pálinkát! – adtam ki a parancsot, mint egy süllyedő hajó kapitánya. Józsi rohant és hozta az üveget.
– Te öntöd rá, én meg lenyomva tartom. – kiáltottam. Józsi öntötte…és nem sajnálta. Én meg jó erősen belenyomtam szerencsétlen békát a szilvapálinkába és tartottam….talán egy perc is volt, aztán éreztem, hogy a vécékefe hirtelen túl könnyű már, mintha senki sem lenne a túlsó végén. Felemeltem ….már nem volt ott. Leroskadtunk a vécé mellé és vártunk …és vártunk …és vártunk. Nem jött. Pirkadt. Erika elaludt az ágy közepén összekuporodva. Mi is majdnem a vécé mellett összekuporodva. A béka azonban nem jött többé. Talán berúgott és másik szobába ment kijózanodni. Józsival kezet fogtunk, mint két dzsungel harcos, aztán elmentem aludni. Még két hosszú órát pihenhetek. Jó éjt!

Utószó: A pálinka sokoldalú ital, nemcsak „fertőtlenítőszerként” használható, de vadállatok ellen is hatásos fegyver.