Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

Egyiptomi történet

Aktuality
24. rész - Lángoló kerék

24. rész - Lángoló kerék

2016-03-10

Ezen az utazáson pár barátunk vett részt, ezért nem turistabusszal, hanem helyi busszal akartunk

Hurghadaról Kairóba utazni. Nagyon tetszett nekik az emeletes busz és szerették volna kipróbálni,

természetesen az emeleten utazva. A Vörös-tengernél gyönyörű napokat töltöttünk el, a szállodánk

pazar volt, a tenger vize langyosan selymes, lustálkodtunk és csodáltuk a hullámokat, tele tüdővel

szívtuk be a tenger illatát. Egyik nap kirándultunk, elhajókáztunk a védett, káprázatos

korallzátonyokkal körülvett, fehér homokos Gifton-szigetre, csodáltuk a színpompás korallokat, tarka-

barka halakat és finom halebédet ettünk a hajó fedélzetén. Egy másik napon részt vettünk egy dzsip

szafarin, a végeláthatatlan sivatagban tevegeltünk, a fahéj színű dűnékről gyönyörű fényképeket

készítettünk, megcsodáltuk a varázslatos naplementét, barátságos beduinokkal vacsoráztunk.

Gyorsan elteltek a kellemes napok. A buszjegyet megvettük, az emeletre szólt, mindenki örült és

vártuk az utazást. Kora délután indult a busz, nagyon impozáns volt, csillogott-villogott, a kényelmes

ülések szép huzattal bevonva, kis asztalkával felszerelve, tisztaság, büfé, mosdó, televízió, mosolygós

sofőr elegánsan felöltözve. Szóval minden adott volt egy szuper utazáshoz, jó nézelődéshez, hosszan

a tengerparton. Elfoglaltuk helyeinket az emeleten, egészen elöl. Mögöttünk termetes asszonyságok

locsi-fecsi csemetékkel, komoly urak bajusszal és anélkül, újságok garmadájával. Aztán meglódult a

hatalmas járgány és máris bekapcsolt a televízió, egy vicces egyiptomi filmet nézhetett, aki nem a

tengert csodálta. Mi azonban kifelé bámészkodtunk, így bő egy óra elteltével észre is vettük, hogy

valami füstöl odakinn. És ez a füstölés csak nem akart elmúlni, hiába haladtunk egyre gyorsabban, a

füst követett minket és egy óvatlan pillanatban buszunk alól felcsapott egy láng. -Tűz!! – ordított fel

egy hang – Kigyulladt a buszunk! Tűz van emberek! – majd a következő minutában csikorgó

fékezéssel félre állt buszunk az út szélére. Az utazók állva kiáltoztak, hogy gyorsan, gyorsan kifelé. A

helyi hölgyek visítva igyekeztek a lépcső felé, ami nem ment egykönnyen, mert a mögöttünk ülő

asszonyság igen szélesre nőtt és az üléssorok között nem lapjával, hanem egyenesen akart szaladni,

így se előre, se hátra….beszorult. Ettől aztán még jobban visított, a többiek pedig húzták és

tolták…..mi csak néztünk, aztán kínunkban nem tudtunk mit csinálni, hát hasunkat fogva nevettünk.

Végül egy erős és okos úriember nagy rántással keresztbe fordította a nőt, ami nagyon jó ötletnek

bizonyult, azonnal tovább tudott haladni és szabaddá vált az út a mi számunkra is. Leszálltunk és a

többiekkel együtt körbeálltuk a buszt…. az egyik hátsó kerekünk lángolt. A sofőr és a büfés gyors

szóval biztatott mindenkit, hogy szaporán hozzák a vizes üvegeket és oltsák a kereket. Szaladtak is a

népek és az ásványvizek pár perc alatt eloltották a tüzet. De, kérdem én, miért kellett az összes

ásványvizet elhasználni, amikor mellettünk homokdombok milliárdjai és a tenger? Erre a kérdésre

nem kaptam választ. A füstölő kereket a sofőr leszerelte és közölte az utasokkal, hogy neki ezzel a

kerékkel el kell számolni, ezért ezt magunkkal kell vinnünk… és elegáns mozdulattal belökte az

utastérbe. Azt hiszem ekkor kezdődött a lázongás. Egyre többen kezdtek izgatottan kérdezősködni,

hogy hogyan is gondolja ezt? Miért nem teszi fel a pótkereket, ezt a rosszat meg annak a helyére is

lehetne tenni. Ki fogja odabenn átugrálni a büdös, égett, koszos kereket, az ülések között? A sofőr

megsemmisítő pillantásokkal mérte fel a mérgelődőket. Mi az hogy miért nem teszi fel a pótkereket?

Miért, miért? Hát mert nincs pótkerék. Nincs és passz. De hát akkor hogyan fogunk tovább menni?

Micsoda hülye kérdések. Hát így. Egy kerékkel kevesebbel. Majd mindenki átül a bal oldalra, ahol van

elég kerék, tehermentesítjük a jobb oldalt és kész. Micsoda emberek vannak, hogy minden kis

dologból hatalmas problémát gyártanak.

Na, ennél a momentumnál tényleg kitört a lázadás, aminek a végén rendőrt hívtunk. Jött is a rendőrautó és két szép szál rendőr.

Azaz az egyik szép szál volt, a másik inkább fél szál és pont ő volt a szakértő. Meghallgatták a tényállást, körbejárták a buszt, nézték

innen is, onnan is, jobbról és balról, majd a magasabbik megkérdezte a kicsi szakértőt, hogy mi a

véleménye. Megy ez a busz kerék nélkül, vagy nem megy? És az apró szakértő nagy szakértelemmel

bólogatva kijelentette, hogy semmi baj, ez a busz úgy megy kerék nélkül, mint a szél. Itt aztán nálam

is elfogyott az a bizonyos cérna és megkérdeztem a fél szál szakértőt, hogy kicsoda ő valójában, hogy

dönti el, hogy egy emeletes busz, tele utasokkal, köztük több külföldi vendéggel, biztonságosan megy

majd egy több órás úton, egy kerékkel kevesebbel? Vállalja a felelősséget ezért? A két rendőr csak

nézett mélán, de egy árva szót sem válaszoltak, csak vállat vontak, bevágták magukat az autójukba és

elporzottak.

A sofőrrel történt hosszú meg és rábeszélés után felhívtuk telefonon a busztársaságot,

ahol nagyon készségesen ígérték, azonnal küldenek értünk két normál buszt, mert emeletes az

speciel most nincs szabad, azonban türelmünket kérték, mert a két busz Kairóból fog indulni értünk,

ami annyit tesz, hogy kb. 5 órahosszat kell várakoznunk rájuk. Semmi vész, várunk, csak

jöjjenek….kissé szomjasan, de kiböjtöltük az időt. Volt, aki lesétált a tengerpartra és kagylót gyűjtött,

a többiek kitárgyalták a politikai kérdéseket, majd rátértek a futballra, végül is mire megérkezett a

két busz, már szinte este lett és mi egy csapattá váltunk. Akik külön buszra szálltak hosszan

búcsúzkodtak egymástól és telefonszámot cseréltek. Amikor a két busz egymást követve elindult,

még visszanéztünk szegény emeletes buszunkra és nem sajnáltuk, hogy szuper utazásunk végül is egy

emlékezetes utazássá vált, ahol barátokat szereztünk.