Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

27. rész - A műanyag szatyor hadművelet

Aktuality
27. rész - A műanyag szatyor hadművelet

27. rész - A műanyag szatyor hadművelet

2016-03-31

 

Egyiptomi körutazásunk utolsó állomásaként a csodásan tiszta vizű Vörös-tengernél töltöttünk pár napot. Szállodánk nagyon elegáns volt és kényelmes, közvetlenül a tengerparton. Az étkezések is elképesztő bőséggel folytak le, mi szem-szájnak ingere, minden megtalálható volt a hatalmas svédasztalokon. Mindenki púposra tornyozott, sokféle finomsággal megrakott tányérokkal közlekedett, s az otthon oly gondosan betartott fogyókúrára fittyet hánytak. De ki tud ellenállni ennyi ínycsiklandó, jóféle éteknek?

Az első napokban a tengerparton lustálkodtak az utasaim, lubickoltak a smaragdfényű vízben, beszívták a sós párákat, csodálták, ahogy esténként a nap lassan beereszkedik az ezüst ragyogású hullámok közé. Aztán mindenki szeretett volna kirándulást tenni, volt is többféle program, sivatagi és tengeri túra, lehetett válogatni. Az egyik egy hajókirándulás a varázslatos Gifton szigetre, útközben több korallzátonynál búvárkodás. Aki pedig nem tud, vagy akar búvárkodni, az egyszerűen úszkál és bedugja az arcát a vízbe, máris elé tárul a káprázatos víz alatti világ, halak és korallok színpompás kavalkádja. A másik kirándulás dzsip szafari a sivatagban, ahol tevehátról csodáljuk a bíborszínű naplementét és barátságos beduinokkal vacsorázunk. A harmadik túra üvegfenekű csónak, amely egy kisebb méretű hajó, két oldalt hosszú paddal, középen üveggel az alján. Az utasok végig ülnek a padon és a korláthoz hajolva az üvegen keresztül gyönyörködnek az egzotikus halrajok és a sokszínű korallok látványában. No, utasaimnak mindhárom nagyon tetszett és sorban meg is tettük a túrákat. Nagyon jól szórakozott mindenki. Az üvegfenekű csónakra fürdőruhában szálltunk fel, majdnem tele is volt velünk a kis hajó, csak pár francia turista csatlakozott még, hogy indulhassunk. Jócskán kihajóztunk a tengerre, napfürdőztünk és álmélkodtunk mennyi pompás teremtmény él a vízben.

Egyik utasom, Zsuzsika már az indulásnál is sápadozott, a gyomrára panaszkodott, de nem akart a szállodában maradni, ezért vittem egy kis szatyorban ásványvizet és hasfogó gyógyszert magammal. A tenger közepén azonban Zsuzsika idegesen suttogva közölte velem, hogy most azonnal egy mosdóra lenne szüksége. Nem kér vizet és gyógyszert sem, csak egy vécét. Ajaj! Hiszen szóltam előre….mosdó az nincs. Márpedig neki nagyon, de nagyon gyorsan vécére kell mennie….ugyanis érzi, hogy hasmenése lesz. Hű, a mindenit! Most mit tegyünk? Zsuzsika a sírás határán állt, azt, hogy még minek a határán, már nem mondom ki. Sürgősen cselekednem kellett. A franciákat hirtelen megkértük, hogy hopplá, ugorjanak a tengerbe, nézzék már meg a korallokat közelebbről. Ők pedig látták, hogy valami komoly helyzet van, szó nélkül teljesítették a kérést. A hajósaink is beugrottak velük és a mi csoportunk többsége is csobbant a vízben. Öten maradtunk a csónakban. Én gyorsan kiborítottam a műanyag szatyorból a flakonokat, a zacskót Zsuzsika kezébe nyomtam, meg a zsebemből kihalászott papír zsebkendőket is. Aztán körbe álltunk, arccal a tenger felé, Zsuzsika pedig a kör közepén a szatyorral, mint egy óvodai körjáték szereplői.  Szegény Zsuzsinak már gondolkodni sem volt ideje, csak le a bugyival, aztán elfelejteni mindent, hogy ő most egy csoport idegen ember gyűrűjében, a tengeren, egy műanyag szatyorba kell hogy vécézzen, ami sajnos, némi hang és szaghatással is jár….megtette, mert muszáj volt.  Aztán a zacskót bekötöttük és Zsuzsika hazavitte a szállodába. Szerencsére a túra folyamán többször nem volt szükség rá. De szegény, annyira szégyenkezett, hogy bújt volna a korallok közé, ha tehette volna. A többiek nyugtatták, semmi baj, nevessünk rajta inkább, mint sírjunk. Mire visszaértünk a kikötőbe, már Zsuzsi is nevetett és pironkodva vitte a műanyag szatyrot, s csak azon aggódott, nehogy valaki a szállodában megkérdezze, mi van a zacskóban.