Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

egyiptom adel ba

Aktuality
32. rész - Láb-elgyengülés

32. rész - Láb-elgyengülés

2016-05-05

 

Ez a csodálatos egyiptomi körutazás egy forró nyári hónapban indult. Az első három napot Kairóban töltöttük, először az égbe törő Piramisok misztériumát csodáltuk és a fantasztikus Régészeti Múzeumban múlattunk el feledhetetlen órákat, majd másnap Szakkarába látogattunk. Dzsószer fáraó lenyűgöző lépcsős piramisa után gyönyörködtünk a Völgytemplom pompás oszlopcsarnokában, Imhotep bámulatos múzeumában, a bűvös Titi piramisban és elragadtatottan ámuldoztunk Ptahhotep masztabájának színpompás festményein. A szőnyegiskolában apró kezek munkáját figyeltük lelkesedő várakozással és szépséges szőnyegek színpompájába káprázott bele szemünk.

Miután mindent megcsodáltunk, amit aznapra terveztünk, délután egy hangulatos és szellős, ami a nagy forróságra tekintettel igen kellemesnek ígérkezett, tanyasi jellegű étterembe mentünk, ahol a hatalmas árnyas fák alatt, fonott kerti bútorokkal berendezett kényelmes helyre leltünk. A kapuban zenekar fogadott bennünket és fáradtság ide vagy oda, mindenki táncra perdült.  Először innivalót kaptunk, üdítőket, limonádét, friss narancslét, sört szolgáltak fel a szomjas utazóknak, amíg az ételre várni kellett. Közben megjelent kedves barátom, Said, az étterem tulajdonosa, aki örömmel üdvözölt bennünket és titokzatos arccal közölte, hogy mindjárt hoz valami finomságot nekünk. Pár perc múlva még titokzatosabb arccal és egy hatalmas butykossal jelent meg, elmesélte, hogy mi rejtőzik az üvegben. Egyiptomi házi pálinka, az ő házi pálinkája, de nem is akármilyen, hanem datolya pálinka, ilyet biztos, hogy még sosem ittak kedves utasaim. Hát, tényleg nem. Már nyújtogatták is poharaikat és Said előzékenyen töltögette a vizes poharakat……tele. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy elmeséljem a koccintásnál mit és miért kell mondanunk. Egyiptomban a koccintásnál azt mondják (fonetikusan): Fí száhéták! Ez azt jelenti egészségedre! Egyik magyar csoportom azonban „átfordította magyarra”, mert így, őszerintük nem volt semmi értelme. A fordítás eredménye a „F(a)sza hetek” lett, ami annyit tesz, hogy szuper heteket töltenek Egyiptomban. Szóval a datolya pálinkázás közben elég sokszor elhangzott ez magyarosított kifejezés, tehát gyakran emelgették a poharat utasaim.

Közben megérkezett az estebéd, ami előételekkel kezdődött. Elsősorban megemlíteném a töltött káposztát, igen-igen, ne tessék csodálkozni, a töltött káposzta előétel, de milyen istenien készítik, az ujjnyi  káposztatekercsek rejtik a sokféle zöldséggel ízesített fűszeres rizst, amit gőzölögve tesznek az asztalra.  Egy káposzta, egy falat. Azután jönnek sorban: zsemleszínű padlizsánkrém,  aranyszín csicseriborsó krém, finom támíjja labdácskák(zöldség fasírt), a szégyenlősen sápadt szezámmag mártás, fokhagymával töltött apró hófehér és ibolyaszín padlizsánok, paradicsommal kevert zamatos túró, köményes sajtkrém, jóféle olívabogyók, harsogó zöldpaprikák, harmatos paradicsomok, kicsiny édes ízű uborkák, mindez pompás, frissen sült, meleg lepénykenyerekkel. Fenséges. De nem árt vigyázni, hiszen a főétel csak ezek után következik. Cuppogva ettünk és ettünk, aztán már érkeztek is  hatalmas tálakban a tejfehér gusztusos rizshalmok, fehéren izzó faszénen szaftosra átsütött többféle ínycsiklandó hússzelet és  csirkecombok, csirkemellek, újabb finom saláták…és újabb pálinkák a vizespoharakba. Said nem sajnálta, sem az italt, sem az ételt. Közben állandóan kérdezte, ízlik-e és vegyünk még, együnk még, igyunk még. Jajj! Mindenki pukkadásig betarisznyázott, azaz annyira jóllakott, hogy a fülünk is kétfelé állt, megnyíltak az övcsatok, gombok és titkos reteszek, a pocakok kidülledtek, az emberek sorra tolták el a tányért, hogy nem bírnak már egy picinyke falatot sem enni. Láttam, hogy mindenki arra vágyik, menjünk most vissza a szállodába, hogy lefekhessünk pihe-puha ágyikónkba. Köszöntem a szíveslátást és felálltam, hogy akkor induljunk a buszunkhoz. Utasaim is felkászálódtak, lassan-lassan, s már indultam volna, amikor megállított egy bizonytalan hang: - Adel! Légy szíves…gyere ide! Egyik kedves utastársunk, egy doktornő, még mindig ült a helyén. Odaléptem hozzá. –Tessék! Valami baj van Réka? A hölgy, arcán gondtalan szelíd arckifejezéssel ült tovább és úgy súgta: -Hmmm! Igen! Képzeld nem bírok felállni. Réka nevetni kezdett. Most rajtam volt a sor, hogy csodálkozzam, aztán leesett a tantusz. És ez a tantusz datolya pálinkáról és vizespoharakról árulkodott. Már én is nevettem, aztán megpróbáltam Rékát felállítani, nem ment a dolog. Végül is még egy órát töltöttünk ott, hogy aztán két markos férfiú „segítse” Rékát a buszig eljutni. De legalább ekkorra  már nem énekelte a „Nád a házam teteje” című veretes nótát.

Jó tanács! Ha Egyiptomban járunk és datolya pálinkával kínálnak, akkor előbb feküdjünk le az ágyba, aztán igyunk belőle!