Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

37. rész - Birka a fedélzeten

Aktuality
37. rész - Birka a fedélzeten

37. rész - Birka a fedélzeten

2016-06-09

 

Nagy egyiptomi körutazásunk egyik csodás része a luxus nílusi hajóút. Óriás gyönyörű hajónk lustán szelte az enciánkék habokat, utasaimmal a fedélzeten napoztunk az úszómedence partján és közeledett az ötórai tea idő, amikor nemcsak teákat, kávékat, hanem finom süteményeket is felszolgáltak a kicsit sem éhes - hiszen terülj-terülj asztalkámról ebédeltünk - annál inkább édesszájú hölgyeknek és uraknak. A pincérek helyett azonban hajónk kapitánya jelent meg a fedélzeten, maga után vonszolva egy fehér bárányt. Az utasok felugráltak, a hölgyek apró sikkantásokkal szökdeltek és körbeállták a barit, aki aranyosan bégetett, simogatásra szólítva fel a népet. És a nép azonnal teljesítette kötelességét. A táskák is megnyíltak és az állatka már kapta is a kekszet, kifli maradékot, apró műanyag tartóból a kávétejszínt és a kérdéseket. Mármint: hogy hívnak, honnan jöttél, mennyi idős vagy? A bárány nem válaszolt, némán falta amit kapott és élvezte a cirógatást, puha, fehér gyapja, mint a hó, csillogott a napfényben.  A kapitányt centiről-centire tolták arrébb, végül kiszorult a körből és egyedül álldogált, nézelődve, senki sem törődött vele. No, nem a birkáját nézte, hanem a hölgyek fürdőruháját, vagy az abból kilógó részeket. Aztán ő is megkapta a maga kérdéseit, mármint: hogy hívják a barit, mennyi idős a bari, honnan hozta a barit, miért hozta a barit, ugye azért, hogy a hajó utasait szórakoztassa? A kapitány fess fehér egyenruhában feszített, tetszelgett a nőknek és büszkén elmesélte, hogy a birka névtelen és azért hozta, mert közeledik az ünnep és bárány pecsenye lesz, esetleg egy kis főtt bárányhús rizzsel, de sütve finomabb. Aztán zavart arccal nézett körbe, mert a turisták dühösen és döbbenten meredtek rá és az egyik hölgy már könnyezett, szorosan ölelve az állatkát.

A kapitánynak hirtelen sürgős mehetnékje támadt, megragadta a barit és indult is volna, de az asszony nem engedte el a bárányt. A kapitány udvariasan egyet-kettőt rántott az állaton, de az szinte összenőtt az őt ölelő hölggyel, hozzábújt és segítséget kérő hangon bégetett. Már mindenki ott állt, szorosan a bárányka mellett, szemben a kegyetlen férfival  és mint kéretlen ügyvédek, több szólamban rimánkodtak, különböző nyelveken próbálták meggyőzni, a lelkére, szívére hatni, hogy ne bántsa az ártatlan barit. Az emberek feledve ötórai teát és finom süteményeket, csodás kilátást a Nílusra, úszómedencét és napozást, nem tágítottak. A kapitány izzadt és dadogott, magyarázkodott és érvelt, próbált viccelni, majd menekülni, nem engedték, magyarázkodtak, érveltek és vicceltek, amíg meg nem ígérte, hogy a bárányt életben hagyja és ez még nem elég, itt hagyja a fedélzeten, végig az egész utazás alatt a turisták óvó szemei előtt. Végtére is megígérte, mert látta, hogy másképp nem szabadulhat, s amikor kimondta a felmentő szavakat, máris megkapta méltó jutalmát, mert a sok fürdőruhás hölgy, akiket eddig nem tudott meghódítani, most mind a nyakában lógtak. Ettől kezdve a kapitány és birkája a fedélzet sztárjai voltak, a csinos nők a kapitánnyal beszélgettek, nevetgéltek, közben a bárányt dédelgették. A kapitány pedig boldog volt és gondolatban eltervezte, hogy a következő utakon is, az ismerkedésnek ezt a most véletlenül megtalált, kevésbé felkapott formáját fogja használni, kis kecskét, kis bárányt, kutyuskát, nyulacskát és macskát is felhasználhat az állatbarát hölgyek elbűvölésére. A kis bivaly és a kis csacsi ötletet azonban elvetette, mert mégiscsak egy luxus hajóról van szó. A bárányról millió fénykép készült, nem kevesebb a kapitányról és a hölgykoszorúról. Mindenki örült, de azt hiszem a bari volt a legboldogabb.