Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

egyiptom, adel ba, gyanús, kairó, repülőtér

Aktuality
42. rész - Gyanús

42. rész - Gyanús

2016-07-14

A kairói nemzetközi repülőtéren vártam utasaimat, délelőtt elutazott az egyik csoport, délután érkezett a következő. Rendben le is szállt a gép és a kivetítőn nézelődve próbáltam kitalálni kik lesznek az én embereim. A kezemben tartott táblával könnyen megtaláltam őket, mind a huszonöt személyt, bemutatkoztam, s közben az egyik férfi, aki egy igen csinos, fiatal hölggyel jött kézen fogva, nagyon ismerősnek tűnt, a nőt nem találtam ismerősnek. A férfit azonban megszólítottam:

-Ismerjük mi  egymást? 

-Ááá – rázta a fejét – biztos, hogy nem. Én most vagyok itt először.

–Hol lakik? – kötöttem azt a bizonyos ebet, mire ő kissé lenézően elmosolyodott:

-Úgysem ismeri.                                                                                                                                                                

–Mégis… hol? – kérdeztem és nem adtam fel, talán Kenderessolymár vagy Mocsajpüspöki neve tényleg nem mond semmit, de honnan tudja ő, hogy én nem ismerem azt a helyet.

–Rákosszentmihályon… - válaszolta és az arcomba nézett, miszerint, na, apuskám, ehhez mit szólsz. 

Egyelőre nem szóltam semmit, ugyanis, én is ott laktam, illetve lakom azóta is. Aztán megkockáztattam egy ártatlannak tűnő kicsike kérdést, amitől kijött a sodrából.

–És melyik utcában?                                                                                                                                                                                                        Tényleg kissé feszült lett a hangulat kettőnk közt, mert ő túlzásnak tartotta ezt, úgysem tudom, hol van, hát hagyjam békén, még az utca neve is kell, milyen érdeklődő egy idegenvezető.

–Lapos utca – húzta el a száját (és itt most elárulom, hogy megváltoztattam az utca nevét, nehogy bajba sodorjam ezzel a történettel főhősömet).

–Lapos utca – kurjantottam el magam és kissé hátba is vágtam – hát barátom, én is ott lakom. Látni kellett volna az arcát. Először elvörösödött, aztán elsápadt, bámult rám és csak hápogott:

-Na, de, na, de… hány szám? Megmondtam a házszámunkat, aztán már ő is hátba vert engem és megkérdezte, hogy az én fiam-e az én fiam, szóval teljesen beazonosított és egy percre mintha még meg is örült volna, de aztán megint elfelhősödött az arca és borzasztó zavarban próbált valamit elmondani, ami nehezen ment:       

-Adel! Hát… szóval…..na. Hát, ez a lány, szóval, biztos észrevetted, hogy nem a feleségem…na. Máris megértettem a helyzetet, kedves szomszédom a nejét otthon felejtve, a barátnőjével ruccant ki Egyiptomba és most attól fél, hogy esetleg nekem eljár otthon a szám és lesz „nemulass”.

Természetesen megnyugtattam, hogy nekem semmi közöm az ő magánéletéhez és  biztos lehet benne, hogy én nem fogok árulkodni róla. Ezek után már felszabadultan elmesélte, hogy a barátnőjével legutóbb Kínába utazott, mert egy jó messze lévő célpontot keresett, leszálltak a repülőgépről és mit ad isten, kivel találkozott legelőször is a pekingi repülőtéren, hát pont a munkahelyi főnökével. Puff! Most meg velem Kairóban. Mondtam neki, hogy ne kísértse a sorsát, mert a harmadik alkalommal biztosan a feleségével fog találkozni. Ezen kissé elgondolkodott.  Egyébként nagyon jól érezte magát az utazáson, és amikor hazajöttünk, egy láda sört hozott nekem ajándékba. Remélem nem a hallgatásomat akarta megvásárolni…. ja, a sör jéghideg volt. Gyanús, nagyon gyanús!