Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

47. rész - A liftes fiú panasza

Aktuality
47. rész - A liftes fiú panasza

47. rész - A liftes fiú panasza

2016-08-18

 

A mesés, nyüzsgő hangyabolyban, Kairóban, a Delta Pyramids Szállodában laktunk csoportommal, aminek különlegessége, hogy szobái ablakából szinte kézzel fogható közelségben láthatóak a Piramisok. Ez mindig egy meglepetés utasaimnak, mert este már sötétben érkezünk és reggel, amikor elhúzzák a sötétítő függönyöket, lenyűgöző látvány tárul a szemük elé.

A szálloda tíz emeletes épület, liftjében egy  tizenkét év körüli, mosolygós arcú, udvarias, egyébként iskolás kisfiú teljesít szolgálatot szabad idejében, mint liftes fiú. Tisztelettudó köszönés, tiszta ruházat és figyelmesség  jellemzi Musztafát és a lift pontos kezelése. Két-három napja voltunk ott, amikor egyik nap szomorúan, lógó orral találtam őt a lift mellett álldogálni. Rögtön érdeklődtem, mi újság, de ő csak szemérmesen elfordulva suttogta, hogy minden rendben. Nem hittem neki és nekifogtam, hogy kikérdezzem, a család hogy van, az iskolában mi a helyzet, a szállodában rendesek-e vele, kedvesek-e hozzá az utasaim. Az utolsó kérdésre adott igen feleletnél azonban pufók kis arca rózsásra váltott. Aha, itt a bibi, gondoltam és puhatolózni kezdtem, hogy talán megsértette, megbántotta valaki  a csoportomból. Egyre vörösebb lett az arca, de én faggattam, aztán nagy nehezen bevallotta, hogy az utasaim borzasztó csúnyákat szoktak neki mondani és ő nem érti, miért, hiszen mindig kedvesen és illemtudóan beszél velük. Megdöbbentett a dolog, hiszen a csoportomban ismertem mindenkit. Rákérdeztem, hogy meg tudná-e mutatni nekem, hogy ki volt az, mire ő meglepettem válaszolt, hogy mindenki, egytől-egyig, a nénik, a bácsik, de még a gyerekek is. Hűha…itt valami nem stimmel! No, akkor rá is kérdeztem, hogy most pedig mondja el, mit mondanak az emberek. Nem, nem ingatta a göndör buksi fejét, ő aztán nem ismétli el azokat a rondaságokat. Muszáj, nógattam, el kell mondani, mert másképp nem tudok segíteni a dolgon. Nagyon szégyellte magát, végül lehajtott fejjel lehelte az első szót: TÍZ. Akkorát nevettem, hogy zengett a folyosó. Musztafa csak nézett rám megsemmisülten és nem értett semmit. Aztán szintén halkan súgva kimondta a másik szót is: KÖSZ. Na, mostmár tényleg hasamat fogva nevettem, aztán megborzoltam a haját és magyarázni kezdtem neki ezeknek a szörnyen pocsék szavaknak a magyar jelentését. Az én csoportom, a nénik, bácsik és gyerekek ugyanis a tizedik emeleten laktak a szállodában, tehát, amikor beszálltak a liftbe, azonnal közölték Musztafával, hogy tíz és amikor megérkeztek még meg is köszönték a „fuvart”. Az arab nyelvben mindkét szó tényleg csúnyát jelent. Az első jelentése az ember hátsó fertálya, de csúnyán mondva, ami es-sel kezdődik és két g-vel végződik. Tehát, beszáll a magyar ember  a liftbe és azt mondja a liftkezelő kisfiúnak, hogy  s-gg, mire az nem tud hová lenni szégyenében. Ahogy Musztafa nekem bevallotta, még a fenekét is többször megnézte a lift tükrében, hogy nincs-e valami baj ott hátul, hogy minden külföldi azt emlegeti. Aztán kiszáll az illető és nem sül ki a szeme, azt rikoltja kösz….hát erre aztán tényleg majdnem elsüllyed, ugyanis ez a szó az arab nyelvben a női nemi szervet jelenti, szintén csúnyán mondva. Mire a magyarokat felszállította a tizedik emeletre, naponta legalább kétszer, szegény Musztafa irult-pirult, majd lesült a bőr a képéről, úgy szégyenkezett,  és az arcpirítóan gyalázatosak még ezek után pénzt is nyomtak a kezébe. Gyorsan elmagyaráztam a második szó jelentését is és megnyugtattam, hogy az utasaim a saját nyelvükön beszélnek hozzá és egyáltalán nem udvariatlanok, nem beszélnek durván és nagyon kedvelik őt, többször mondták nekem. Musztafa arcán látszott a megkönnyebbülés, ahogy fellélegzett, hogy semmi baj sincs, sem vele, sem a csoportom tagjaival. Örömmel köszönte meg a felvilágosítást és legközelebb, amikor  a csoportom tagjaival mentem fel a lifttel, Musztafa büszkén ordította, hogy s-gg, azaz tíz….szóval még rá sem szólhatott senki, hiszen magyarul beszélt, a magyarokkal.

Utószó: Kedves Barátaim! Ha Egyiptomban jártok ne használjátok a tízes számot  és ne köszönjetek meg semmit, magyarul.