Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

48. rész - A nevem Bond

Aktuality
48. rész - A nevem Bond

48. rész - A nevem Bond

2016-08-26

 

Csoportommal a Ferihegyi repülőtéren találkoztam, hogy együtt utazzunk el a mesés Egyiptomba, egy csodás körutazásra. Ahogy érkeztek az utasaim, mindenkinek kiosztottam repülőjegyeket, ellenőriztem az útleveleket. Szépen gyülekeztünk. Éppen egy újabb házaspár érkezett, kérdeztem a nevüket.  - Szabó László és Szabó Erika – felelték ők. A férfi repülőjegyét meg is találtam, de hölgyét nem, erre elkértem az útlevelüket és hoppá…azonnal kiderült a turpisság, illetve, hogy nem is az a neve, ami a neve, mert az útlevélben Szabó Lászlóné szerepelt. – Ja… - felelt a hölgy – de mindenki így ismer. Erre csak annyit mondtam: - Semmi gond, mindjárt elintézem, ha mindenki megérkezik, akkor megkeresem az Egypt Air igazgatóját és átjavíttatom a nevet. Ugyanis a régi időkben még ilyen könnyedén ment a nevek átíratása, manapság már nem egyszerű. Érkeztek az embereim, jött a következő pár, kérdeztem a nevüket: - Kovács Katalin és Nagy István. Kerestem, kerestem, a hölgy jegyét rögtön megtaláltam, a férfiét nem. Megint elkértem az útleveleket és már nem is csodálkoztam, hogy furcsa mód, Istvánt  ….. Lajosnak hívták. Jött a magyarázat azonnal: - Igen, de senki sem szólít Lajosnak, mindenki Istvánnak, Pistinek hív. Gondolatban lemondóan legyintettem, érthetetlen, ezek után azért elgondolkodtam, ha valakit Mucusnak, Mókucinak, vagy Aranyapámnak neveznek, akkor ezt is simán ráíratja a repülőjegyére?Aztán biztosítottam őket, hogy nemsokára elintézem, csak várjuk meg, hogy mindenki megérkezzen.

Az utolsó pár férfi tagja nagyon ismerősnek tűnt. Ja, azt nem mondtam még, hogy ez a történet 1995-ben játszódott. Csak nem ő az? Az a jellegzetes arc, az a bajusz…. Csak de. Most azonban nem változtatom meg a történetben szereplő nevét, mert  így az igazi. Szóval, az illető már oda is érkezett. Bokros Lajos volt az és a csomagja…., valamint a családja. A csoportom megkövülten állt, teljes csend volt. Bokros úr azonban rögtön körbement és mindenkivel kezet rázott, bemutatkozva és mosolyogva: Bokros Lajos. Nagyon udvarias volt… talán jobbnak látta, ha azonnal eloszlatja a félreértéseket és közli, hogy igen, bizony ő az, nehogy a háta mögött összesúgjanak: - Te…láttad…ez nem….? Most mindenki biztos lehetett benne, hogy ki utazik velünk. Még volt két órahossza az indulásig, a névcseréket elintéztem, addig nagyon jól elbeszélgettek az utasaim, láttam, hogy jó csoport lesz, összetartó kedves emberek. Az repülőút kellemes volt, de amikor megérkeztünk Kairóba és megkaptuk a csomagjainkat, Bokrosné azonnal észrevette, hogy szétszedték a bőröndjeiket és szóvá is tette. Én megnyugtattam, ha nem volt valami értékes, pl. ékszer vagy pénz a táskákban és azt mondta, nem volt, akkor biztos, hogy minden megvan, csupán nézelődtek és keresgéltek. Egyébként Egyiptomban, amikor leszállunk a gépről, körülbelül negyed óra múlva már meg is kapjuk a bőröndjeinket, nincs idő szétszedni. Magyarországon azonban bő két óra áll a szarkák rendelkezésére, hogy szétkapják, majd összerakják a táskákat. – Különben is – tettem fel a költői kérdést, amire olyan hangos kacagásban tört ki csoportom, hogy a kairói repülőtér közönsége mind felénk fordult – különben is, Egyiptomban kit érdekelne a Bokros-csomag? Magyarországon pedig az egész nép nagyon kíváncsi rá, nemcsak a reptéri dolgozók. A körutazás nagyon jól sikerült, mindenki pompásan érezte magát, csodálatos élményekkel tért haza és még azt is elmondhatták, hogy Bokros Lajossal utaztak együtt, valamint látták a Bokros-csomagot közelről.