Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

51. rész - Magad uram, ha szolgád nincs

Aktuality
51. rész - Magad uram, ha szolgád nincs

51. rész - Magad uram, ha szolgád nincs

2016-09-15

 

Fantasztikus körutazásunk alkalmával két országot látogattunk meg. Először a mesés Egyiptom csodáin ámultunk, aztán a tüneményes Jordánia varázsolt el bennünket. Egyiptomi utunk utolsó állomása az azúrkék Vörös-tenger partján fekvő feledhetetlen kisváros,  Noueba volt, innen készültünk másnap szárnyashajóval átszelni a tengert és megérkezni Jordániába. Egy éjszakát töltöttünk Noueba-ban, egy pompás szállodában, ahol régi ismerősöm volt az igazgató, így királyi fogadtatásban részesítettek bennünket. Esti programunk a tengerparton – külön a mi részünkre –épített remek sátorban tartott vacsora és az azt követő zenés-táncos buli volt. Azonnal fürdőruhát húztunk és a selymes habokba vetettük magunkat, miközben, a pincérek grillsütőket állítottak fel és ínycsiklandó, csodálatos vacsora elé néztünk. Friss, omlós, fűszeres hófehér lepényhalak, pirospozsgás lazacok, ezüstös süllők, rózsapiros márnák, aranyszín sügérek, rózsaszín garnélarákok, narancskorall tarisznyarákok, liliomszín polipok, hollószőke és zsemleszínű kagylók  irultak-pirultak a faszén tetején, miközben szorgos kezek már hordták a sokféle salátát és  a mézszínű, aromás szezámmag mártást, a napbarnított, balzsamos, olívaolajtól fénylő padlizsánkrémet, a puha, illatos meleg lepénykenyereket, mellé a hűvösen habzó söröket, jeges limonádékat,  frissen facsart, édes narancsleveket. Még felsorolni sem lehet mennyiféle finomsággal kedveskedtek nekünk.  A látóhatár szélén a nap a tengerbe merült és csillogó aranyhidat vont a lábunk elé. Szenzációs este volt és éjszaka, mert hajnali három is elmúlt, mire ágyba kerültünk, ám alig pitymallott, már újra talpon kellett lennünk, hiszen indult a hajónk. Nem mondom, hogy frissek voltunk, de minden utasom pontosan megjelent az étteremben, hogy elköltsük a reggelit indulás előtt.

Meglepően furcsa csend fogadott bennünket, mintha kihalt volna a szálloda, mintha mindenki elköltözött volna. Sehol egy portás, egy pincér, egy takarító, ide-oda járkáltunk, de sem a folyosón, sem a recepción, sem az étteremben, sehol egy teremtett lelket nem találtunk. Nahát, a személyzet minden valószínűség szerint az igazak álmát alussza. Mit tegyünk? Mit tehetünk? Beóvakodtunk a konyhába, sehol senki, de szép rendben állt minden. A hűtők telve élelemmel. Akkor pedig….hajrá, készítsük el a reggelit!  A csoportom glédába állt a hűtőszekrények előtt, a konyha csillogó pultja mellett. Rövidesen nevetve szeletelték a hófehér illatdús bivalysajtokat, az üde uborkákat és bíborszín paradicsomokat. Sült a tojás, a sütőben melegedtek a kenyerek,  a tűzhelyen forrt a tej, főtt az aromás kávé, a teafőzők gőzöltek. Terítettünk, aztán mindent az asztalra hordtunk, leültünk és fejedelmien megreggeliztünk. Senki sem zavart bennünket, a személyzet még mindig húzta a lóbőrt. Az étkezés végeztével mindent a mosogatókba raktunk és egy kedves levelet írtam a konyhaasztalon. Mindent köszönünk, de nem volt szívünk felébreszteni őket, ezért kiszolgáltuk magunkat, ha felkeltek volna, nekik is csináltunk volna reggelit. Aztán fogtuk a csomagjainkat és indultunk a kikötőbe, hogy „átszárnyaljunk” a tengeren (de ez már egy másik történet). Amikor legközelebb találkoztam a szálloda igazgatójával, nagyokat nevettünk és ő derőcés arccal mondta nekem, hogy sohasem történt ilyesmi náluk, csak velünk, de reméli, hogy nem haragszunk. Megnyugtattam, hogy minden szuper volt és csoportom sok élménnyel távozott, amire mindig emlékezni fognak.