Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

Aktuality
52. rész-Átkelés a tengeren

52. rész-Átkelés a tengeren

2016-09-23

Az előző történet végén Noueba kikötőjébe indultunk, hogy átkeljünk a Vörös-tengeren, Jordániába, szárnyashajóval. Csinos és elegáns hajónkkal röpke másfél óra alatt átszárnyaltunk.  A Vörös-tenger egyik csodálatos öblében kötöttünk ki, melyen három ország osztozik, Egyiptom (Taba), Jordánia (Akaba) és Izrael (Eilat). Szabad szemmel is jól látják egymást, esti fényeik pedig szinte egymásba érnek.  Akaba-ban volt első napi szállásunk, ahol bejártuk a várost és a bazárt, megcsodáltuk a mameluk várat és gyönyörködtünk a naplementében, következő napon dzsip szafarira indultunk a sivatagba, hogy Arábiai Lawrence nyomát kövessük, másnap Petra következett, a rózsaszín, kőbe faragott mesés város, a nabateusok ősi városa, ahol milliónyi csodát láttunk. Egy újabb reggelen már Ammant csodáltuk, a hét dombra épített fővárost, római színházával és múzeumaival, aztán az antik Jarash-t látogattuk, a római-bizánci várost és végül, de nem utolsósorban a páratlan szépségű Holt-tengerhez utaztunk, hogy megmártózzunk egyedülállóan gyógyhatású vizében, melynek kivételesen magas a só és ásványi anyag koncentrációja, hiszen 28 féle ásványi anyagot tartalmaz, sótartalma harminc százalék, szemben a Földközi-tenger három százalékos sótartalmával.  A következő reggel megint Akabában talált bennünket, a kikötőben. Készültünk visszautazni Noueba-ba, Egyiptomba, szárnyashajóval, mert még mindig vártak ránk fantasztikus programok. A kikötőben azonban igen rossz hír fogadott bennünket. Kadhafi elnök úr valahová nagyon igyekezett ezen a gyönyörű reggelen, ezért hipp-hopp elvitte a hajónkat és mi ott álltunk vízi jármű nélkül, előttünk a csodálatos azúrszín tenger, ami most nem vigasztalt, mert épp nem volt nálunk az a bizonyos bot, amivel kettéválaszthattuk volna a hatalmas víztömeget. Mindenképp hajóra volt szükségünk, de éppen ez az, ami nem volt. A tenger hullámain azonban lomhán vigyorogva ringatózott egy óriási méretű ócskavas, egy hatalmas komp és rengeteg zsibongó ember várakozott már a parton. Persze nem turisták, amit abból is meg lehetett állapítani, hogy az ott várakozó férfiak ezen a szép reggelen lekapták otthon a konyhaasztalról a piros kockás terítőt és a fejükre biggyesztették, ezen kívül panaszosan bégető birkák, kergetőző kecskék és óriás tarajú, kukorékoló kakasok - a hozzájuk tartozó piros tollú tyúkokkal - is ott múlatták az időt. A gyerekek rajcsúroztak, az állatok lármáztak és úgy általában egy kavargó, nyüzsgő, színes ember és állatforgatagba kerültünk, amely azonnal hurrikánná vált, ahogy a beszállítás megkezdődött.  Mi félreálltunk és az utasaim elképedve kérdezték, hogy ez a töménytelen ember mind és ezek az állatok is, a kompon fognak-e utazni. Minden valószínűség szerint ….igen. Sok választásunk nem maradt, én azonnal megkerestem a kapitányt, hogy vele beszéljem meg a lehetőségeinket . Egy alternatíva nyílott előttünk, mégpedig az, hogy lefoglaljuk az éttermet, amely egyedüli zárható rész volt a kompon, azt a helyiséget kivéve, ahová a király is egyedül jár, egyébként a fedélzeten még ülőhely sem nagyon akadt, ki hol tudott egy talpalatnyi helyet kikönyökölni magának (gyerekeinek és birkáinak), ott húzódott meg. Szerencsénkre a helyi utazók nem vették igénybe az éttermet, így mi, elegánsnak egyáltalán nem nevezhető módon, bevonultunk, a matrózok segédlete alatt, akik utat nyitottak a tömegben, miközben botladoztunk a káráló tyúkokon, a kosár és táskahegyeken, papucsokon, kecskék ugrándoztak a lábunk alatt és rengeteg kíváncsi tekintet kísért. Bizonyára azt gondolták, hogy bolondok ezek a külföldiek, hogy ezzel a zsúfolt komppal utaznak, ahelyett, hogy az első osztályú szárnyashajóval mennének, ami másfél óra alatt odaér, a komp meg négy órahosszat is ellavírozgat a tengeren….hajaj. Végül szerencsésen bejutottunk, italokat és ebédet rendeltünk, a hajósok őszinte örömére. Nekem ugyan kissé borsózott a hátam, amikor láttam, hogy a kétezer személyes kompra, így szemre is, legalább háromszor annyian tülekedtek föl. Aztán nehézkesen, sóhajtva, illegve-billegve, állatbőgés és zsivajgás közepette lassan elindult velünk a komp. Az utazásra talán borítsunk fátylat, esetleg annyit, hogy az ételek finomak voltak, a sör hideg, csak a helyszín volt vadító, bár szerencsénkre a tenger nagyon nyugodtan ringatott bennünket. Közel négy óra alatt meg is érkeztünk és mindannyian nagyon boldogok voltunk, hogy végre szilárd talajra léphettünk, s a következőkben sokáig emlegettük Kadhafi elnök úr felmenő rokonságát, úgymint édes anyukája, öreganyja, nénikéje és hasonlók, nem éppen dicsérő szavak kíséretében.