Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

Aktuality
53.rész-Viagra a sivatagban

53.rész-Viagra a sivatagban

2016-09-29

 

                                                                 

                                                                       53. rész

                                                              Viagra a sivatagban

 

Csoportommal a meseszép Egyiptom csodáit látogattuk egy körutazás keretében, megnéztük az örökké hangos, zsibongva pezsgő, majd harminc millió lakosú Kairó forgatagát, a lenyűgöző varázslatot, a Piramisokat,  misztériumi, mágikus múzeumokban gyönyörködtünk és még ezer tüneményben, aztán fantasztikus hajóúton voltunk a bűvös Níluson, majd a türkizkék Vörös-tenger partján, a nyüzsgő és érdekes Hurghadán nyaraltunk. Hajóutunk végső állomása a káprázatos, mesébe illő Luxor volt, ahonnan busszal utaztunk Hurghada felé, konvojban, ami annyit tesz, hogy sok-sok busz, sok-sok turistával, együtt indul Luxorból és együtt érkezik Hurghadára. Mindezt azért rendelték el a hatóságok, ha az egyik busszal valami baj történne, ott vannak a többiek és azonnal a segítségére tudnak sietni. A konvoj a sivatagi úton halad, útközben egyszer szokott megállni, körülbelül félúton, egy kávézónál, fél óra szünetet tart. Szóval buszunk is a konvojban haladt, én pedig fáradhatatlanul beszéltem és meséltem, ahogy szoktam. Amikor sokat beszélek, kiszárad a szám, megfájdul a torkom, ezért mindig hordok magamnál valamiféle mentolos cukorkákat, amiket elszopogatva, ápolom velük a torkomat. A konvoj pihenőre állt félre, mindenki leszállt, én előkerestem a cukorkáimat, jelen esetben egy új fajta, sötét papírdobozos apró, kék bogyót, aminek a dobozán az szerepelt, hogy xs méret és az ominózus kék bogyó volt rárajzolva. Ahogy leléptem a busz lépcsőjén, bekaptam egy szemet és a dobozt az ingem zsebébe süllyesztettem, de sofőrünk sasszeme azonnal rám tapadt és már jött is, izgatottan suttogva, miszerint, mi volt az, amit bevettem és eldugtam a dobozát. A vicc azonnal adódott, ki is használtam és egy szót súgtam neki: - Viagra. Aztán elmentem a mosdóba, kávét hoztam magamnak, majd felfigyeltem egy rejtélyes társaságra. Az összes buszvezető a mi sofőrünk körül csoportosult izgatott sutyorászás és mutogatás közepette. Ahogy kiléptem a kávézóból, elhallgattak, minden szem felém fordult, aztán, mint egy varázsszóra mindannyian megrohantak és kedvesen kunyerálva-rimánkodva esedeztek, hogy igazán csak egy szemet adjak a külföldi gyógyszerből. Először hirtelen még nem is értettem, hogy mi a csuda külföldi gyógyszert akarnak, aztán leesett a tantusz…szóval komolyan vették a cukorka-históriát.  Ha már elkezdtem, akkor be is kell fejeznem, meghagyom őket a hitükben és osztok pár cukorkát. Titkosan a mi buszunk mellé hívtam őket, sorba álltak és én sejtelmes arccal osztogattam az apró, mentolos kék cukorkákat, egyenként, mint okkult szert. Komoly arccal vették át, megköszönték, aztán elcsomagolták, zsebkendőbe csavarták, az ing zsebbe, a napszemüveg tokba, a pénztárcába és száz rejtett helyre dugdosták a „csodaszert”, hogy alkalomadtán majd felhasználják. Közben az utasaim is szállingózni kezdtek a busz felé és értetlenül figyelték az egész komédiát, de nem szóltak, csak amikor már elindultunk, akkor kérdezősködtek, mire elmeséltem a viccemet. Végig nevettük az utat Hurghadáig, jöttek a „viagrás viccek” és hasonlók. Hátha még tudták volna a végkifejletet. Másnap, az előző napi konvojban részt vevő, egyik sofőr keresett meg a szállodánkban, titokzatosan félrehívott, aztán szégyellősen előadta, hogy a „gyógyszer” csodálatosan működött, hihetetlen, szuper hatása volt, ezután meg elmesélte, hogy neki két felesége van, ezért, ha lennék olyan szíves és adnék még neki a szerből, akárcsak egyetlen szemet is…aztán könyörgően függesztette rám tekintetét és szó nélkül várt. Elővettem a cukorkás dobozt, amiben két árva szem mentolos cukor maradt még, a kezébe nyomtam és sok szerencsét kívántam. Azt hiszem semmivel nem okozhattam volna nagyobb örömet neki, óvatosan elrejtette a kincset és őszinte boldogsággal rázta meg a kezem, aztán peckesen kisétált a szállodából, úgy látszott, két centivel a föld fölött járt.