Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

55. rész - Kard, ki kard

Aktuality
55. rész - Kard, ki kard

55. rész - Kard, ki kard

2016-10-13

 

A mesés Egyiptomban vezettem csoportot és velem volt a feleségem is, akinek születésnapja következett. Titkos szervezkedéssel egy étteremben gondoltam megünnepelni a jeles alkalmat, amire mindent megrendeztem. A csoporttal vacsorázni mentünk, szépen feldíszített nagy teremben, különlegesen finom ételeket kaptunk, aztán az étkezés végeztével a zenekar tust húzott, a lámpák elaludtak és bevonult négy férfi, kezükben lángoló kardokkal. A zenészek játszani kezdtek, a kardosok pedig végig vonultak a termen, mindenki csak ült várakozón, hogy mi fog most történni, senki sem volt beavatva. A lángoló kardok aztán megálltak a feleségem mellett, aki kissé megilletődötten vette tudomásul, hogy most fel kell állnia és velük kell mennie. Közre fogták és a terem közepén álló asztalkához vezették, amire addigra már oda volt készítve a csodálatos szülinapi torta, tűzijátékkal, gyertyákkal. Nem csak mi vacsoráztunk aznap ott, talán százan is voltak a vendégek, s amikor látták, hogy valakinek születésnapja van, egyszerre állt fel a rengeteg ember és énekelte a „Happy birthday” című dalt, aztán nagy tapssal, éljenzéssel köszöntötték az ünnepeltet. A feleségem nagyon örült a meglepetésnek és meghatódva vágta fel a tortáját, hogy szétossza az ünneplők között. Késő éjszakáig szórakoztunk aztán a zenés étteremben, mielőtt visszabuszoztunk a szállodánkba.

Aznap éjszaka egy újonnan munkába állt portás volt az ügyeletes. Udvariasan köszöntötte csoportom tagjait, máris kereste a szobakulcsokat, aztán mindenki indult a szobájába, csak a feleségem és én álltunk ott. Kértem a kulcsunkat, a recepciós levette és hiába tartottam a kezem, a feleségem felé nyújtotta.

Kivettem a kezéből és indultunk a lift felé, amikor nagy hangon szólt rám: - Hová mész?                

Na, tessék, már ismertem ezt a hangsúlyt, egy újabb önjelölt erkölcscsősz.. Visszafordultam és csak annyit mondtam, hogy a szobába, mire felháborodottan kirontott a pult mögül: - Milyen szobába? A hölgy szobájába? Hogy gondolod, hogy fel akarsz menni a szobájába?                                                    

Elég fáradtak voltunk már, szerettünk volna aludni, hiszen másnap kora reggel indultunk a következő kirándulásra, nem volt kedvem mérgelődni a portással, gondoltam gyorsan elintézem, olyat mondok, amire nem tud majd válaszolni. Szembe fordultam vele és keményen ráripakodtam: - Igen, én most fel fogok menni a szobájába, akár tetszik, akár nem…és nem csak felmegyek a szobájába, hanem le fogok vetkőzni és be fogok feküdni az ágyába. Jó éjszakát! Azzal beszálltunk a liftbe és a hápogó, hebegő, vörös képű portást faképnél hagytuk. A történet vége, hogy tíz perc sem telt bele, csöngött a szobai telefon és az erénycsősz szégyellős hangon kért elnézést, ugyanis az történt, amikor mi felmentünk a lifttel, ő rögvest berontott az éjszakai ügyeletes rendőrhöz, hogy elmesélje ezt a szégyentelen eseményt és segítséget kérjen. Ehelyett jól lekapták a tíz körméről, miszerint: - Te, szerencsétlen, hát nem ismered Mr. Adelt, egyik legjobb kuncsaftunk, Magyarországról hozza a csoportokat, az a hölgy meg a felesége. Remélem nem sértődött meg, mert akkor máris nézhetsz másik állás után. – ezt másnap a rendőr mondta el nekem nagy nevetés közepette. Persze, hogy nem haragudtam. Egyébként a következőkben a mérges portástól mindig mi kaptuk meg legelőször a kulcsunkat, nekünk kívánta a legszebb álmokat és ránk mosolygott a legragyogóbban.