Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

60. rész - Piros, fehér, zöld

Aktuality
60. rész  - Piros, fehér, zöld

60. rész - Piros, fehér, zöld

2016-11-17

Csoportommal egy gyönyörűséges nílusi hajóúton voltunk Egyiptomban. A minden luxussal felszerelt

hajónkra két nemzet fiai…és lányai érkeztek, magyarok és olaszok, fele-fele arányban. Csodákat

láttunk, minden nap újabb feledhetetlen varázslatot tartogatott nekünk, az olaszokkal is jó

barátságba keveredtünk, esténként együtt mulattunk a fedélzeten. Már a mesés Luxor felé tartottunk

és napközben a vízi piac kavalkádja szórakoztatott bennünket, aztán ámuldoztunk az esna-i

zsilipelésen, este pedig a „gelebíja party” várt ránk. Ezen az estén mindenki egyiptomi nemzeti

viseletbe öltözik és így játszunk. Nagyon mulatságos játékokat szoktak kitalálni, egyet elárulok a sok

közül. A játék neve: múmia szobor. Vécépapírral körbe tekerve kell valakit múmiává varázsolni, aztán

pontozzák a csapatokat. A többi feladat is hasonlóan vicces. A végén a győztes csapat ajándékot kap

és hajnalig tartó tánc következik. A magyarok hozták a házi pálinkát, az olaszok pedig a grappát…és

jócskán fogyott mindkettő, melynek eredményeképp az olasz csoport, túláradó szeretetből,

bedobott engem a medencébe. A magyar csoport ennek viszonzásaképp az olasz idegenvezetőt

dobta be. A különbség, hogy én nem sírtam, az olasz viszont igen, ugyanis az én zsebem üres volt,

azaz gelebíjában voltam és nem volt zsebem. Az olasznak volt zsebe és benne a legújabb

mobiltelefon, a papírpénzről, igazolványokról stb. stb….már nem is beszélve. Csoportomból páran

elrohantak és hoztak egy hajszárítót, mellyel megpróbálták az olasz holmiját megszárogatni. Nos,

több-kevesebb sikerrel, mert a mobillal nem sokat lehetett kezdeni. Aztán szomorúan menni kellett

aludni, mert a kakasok már kukorékoltak és reggel a káprázatos Luxor nyugati oldalát akartuk

meglátogatni. Túl hamar lett reggel, de ez a kakasok hibája volt. Komppal kellett átmennünk a másik

oldalra, hogy a mesébe illő Hatsepsut királynő monumentális hegybe faragott sziklatemplomát, a

világszép Királyok Völgyét, a bűvös Memnon kolosszusokat és a megszámlálhatatlanul sok varázslatot

mind-mind megcsodálhassuk. Szóval mentem a nemzeti szín zászlóval elől, a csoport utánam, le

hajóról, fel a kompra, gyorsan, hiszen csak a fele társaság fér fel, előzzük meg az olaszokat, majd

jönnek a következő fordulóval…. és indulás, a komp már dudált is és haladtunk a Nílus túlpartja felé.

Én nem foglalkoztam az embereimmel, a hajóssal beszélgettem, gondoltam, mindenki fáradt, keveset

aludt, szinte rájuk sem pillantottam. Aztán megérkeztünk, kiléptem a partra, felemeltem a piros-

fehér-zöld zászlót és jöttek a vendégek sorban, első….nem magyar, második….nem magyar,

harmadik….ez sem magyar…nem sorolom…. mind az ötven ember olasz volt. Az olasz csoportot

hoztam át, az én magyar csoportom pedig az olasz idegenvezetővel a másik oldalon várakozott.

Értetlenül kérdeztem tőlük, miért jöttek utánam, nagy nevetés lett és a zászlóra mutogattak, hiszen

piros-fehér- zöld. Ja! Egyforma a zászlónk. A következő fordulóval aztán átjöttek az én embereim és az

olasz idegenvezető, s a csoportom kissé morcosan mesélte, hogy az olaszok annyira tolakodtak, hogy

ők, az udvariasak ott maradtak a túlsó parton. Nem baj. Végül a kirándulást is az olaszokkal tettük

meg, egy zászló alatt, mint baráti nemzetek. Aztán a hajó vendégkönyvébe bekerült egy aranyos rajz,

melyet az olaszok rajzoltak, a folyó egyik partján a csoport segítségért kiált, a másik parton áll a

csodálkozó idegenvezető.

Utószó:

Kiskacsa úszik a Nílusban és sír. Odamegy hozzá egy krokodil és megszólítja:

- Miért sírsz?

- Azért sírok, mert nem tudom ki vagyok.

– Na, ne sírjál – vigasztalja a krokodil – mindjárt kitaláljuk ki vagy! Fehér tollak, sárga csőr,

úszóhártyás lábak … egyszerű, te egy kacsa vagy.

Kiskacsa nagyon megörül, aztán megkérdezi:

-És te ki vagy?

- Na, kitalálod én ki vagyok?

- Rövid lábak – bámul a kiskacsa – nagy száj, bőrdzseki…… te olasz vagy?