Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

62. rész - A Földközi-tenger menyasszonya

Aktuality
62. rész - A Földközi-tenger menyasszonya

62. rész - A Földközi-tenger menyasszonya

2016-12-01

 

Egyiptomban, Alexandriába kirándultunk csoportommal. Az indigókék Földközi-tenger elvarázsolja az

utazókat, sohasem pihen, mindig nyugtalanul hánykolódik és a levegőt apró sós szemcsékkel tölti

meg, amitől jókedvünk kerekedik és nevetnünk kell. Most is örömmel jártuk keresztül-kasul a várost

és sok gyönyörű helyet megcsodáltunk. Voltunk az Al Asraf Al Din Qait Bay szultán által a XV.

században épített Qait Bay Erődben, melyet a Pharos sziget csúcsára építették 1477-ben védekező

erődítményként a törökök ellen. Korábban az ókori világ hét csodájának egyike, az alexandriai

világítótorony állt a helyén, de ezt sajnos a XI. és a XIV. században történt földrengések

megsemmisítették. Itt található a Citadella és a Tengerészeti Múzeum is. Gyönyörködtünk a

Montazah királyi palota török, firenzei és reneszánsz stílusban épült Selemlik és Haramlik nevű

palotáiban és sétálgattunk csodálatos kertjében, mely park és erdőrezervátum, rengeteg különleges

növénnyel, közvetlenül a tenger partján. Majd a XIII. századi Abu El Abbas El Morsi által épített Abu El

Abbas Nagymecsetben tettünk látogatást, ahol egy alexandriai szent sírja is található. Ámultunk és

bámultunk a Royal Ékszermúzeumban, mely Fatma El Zahra hercegnő palotájában van berendezve és

nemcsak csodás ékszerek gyűjteménye, hanem XIX. századi festmények, szobrok és dísztárgyak

kiállítása is. Aztán átsétáltunk a 400 méter hosszú, gyönyörű kilátást nyújtó, pompás Stanley hídon.

Ebédre ínycsiklandó, finom, friss tengeri halakat és rákokat ettünk sok-sok illatos salátával. Az egyik

hölgy már napközben is többször mondta, hogy mennyire tetszik neki az alexandriai emeletes

villamos, aztán délután, programunk befejeztével kérte, hogy utazzunk egy ilyennel, s a többiek is

nagyon helyeseltek, tehát nem volt mit tenni, irány a villamos. Kerestünk egy megállót, ahol nagy

szerencsénkre éppen benn állt egy szerelvény. Felszálltunk és még ülőhelyünk is akadt, nem volt nagy

zsúfoltság. Beszélgettünk, üldögéltünk, nézelődtünk kifelé az ablakon, amikor a szemben lévő

kávézóban megláttam egy régi ismerősömet. A villamosvezető úgysem volt a helyén, szóltam a

csoportomnak, odaszaladok, köszönök neki, aztán úgyis meglátom, ha jön a vezető, akkor felszállok.

Az utasaim nem bánták, majd átkiáltanak, ha a vezetőt látják. Rendben. Régi ismerősöm nagyon

örült, éppen kávézott, elmondta mennyire örül a találkozásnak, éppen ráér, már második kávét issza,

az újságot is kiolvasta, most rendelt vízipipát és engem is meghívott, igyak vele egy kávét, vagy egy

teát, beszélgessünk, hiába szabadkoztam, megrendelte az italt és leültetett maga mellé.

Beszélgettünk, telt-múlt az idő, szóba került a család, a barátok, a régi idők, majd ki mit csinál, mit

dolgozik. Mondtam, hogy én idegenvezető lettem. Ő meg azt mondta villamosvezető lett.

– De jó, hogy pont most szabadnapos vagy. – mosolyogtam rá.

– Á, dehogy! – sóhajtott – most is dolgozom, ott áll a villamosom, majd mindjárt elmegyek vele.

Akkorát nevettem, hogy a villamoson ülő utasaim is hallották. Majd’ egy órája beszélgetünk és

kávézgatunk, közben ő „dolgozik”, a szerelvény itt vesztegel, az utasok ülnek rajta és várnak. De senki

sem elégedetlenkedik, egy hangos szó sem hangzik el, mindenki béketűrően rostokol a helyén és néz

a világba. Aztán a türelem rózsát terem, azaz villamosvezetőt. Kicsit rá kellett beszélnem, hogy

induljunk és végül is utaztunk az alexandriai emeletes villamoson. Mindenki boldog és elégedett volt.