Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

66. rész - Mi terem a sivatagban?

Aktuality
66. rész - Mi terem a sivatagban?

66. rész - Mi terem a sivatagban?

2016-12-29

 

Megint a Szaharában utaztunk csoportommal. Ez alkalommal a különleges és távoli Siwa oázisba indultunk, a Földközi-tenger partjáról Marsa Matrouh-ból. Felejthetetlen itt a tenger, a kék minden árnyalatát megláthatjuk vizében. Szállodánk is közvetlen tengerparti volt, így a tengerben lángoló  naplementében, a teraszról gyönyörködtünk. Reggel indultunk tovább, mert egy hosszú sivatagi út állt előttünk. Már meglátogattuk a II. világháborús hősi emlékhelyet, az olasz katonai temetőt, Al Alamein-nél, ahol bougainvillea bokrok miriádjait ültették szorgos kezek, mindegyik más-más színű, s amelyek szüntelen virágzanak egész évben, ontják kis csillagvirágaikat hatalmas fürtökben, a látogatók csodálatára. Kleopátra fürdőjénél is jártunk, ahol a szél és a sós víz marcangolta sziklákból egy női arcot formált a természet, mely a végtelen tenger felé tekint. Még Rommel barlangját látogattuk meg, itt egy múzeum található most, aztán elindultunk a sivatag belseje felé. Ahogy egyre beljebb haladtunk, úgy fogyott köröttünk el minden zöld, s végül csak őzbarna homokos, sziklás tájon futott a buszunk, sehol egy fűszál, holdbéli táj, minden mozdulatlan. Még az úton is kevesen haladtak, csak pár kamion….de akkor, valami furcsa, látszatra értelmetlen dologra figyeltünk fel. A kamionok hirtelen megállnak, a vezetők kiugranak és a sivatag homokjából valamit szednek, aztán visszaszállnak, mennek egy keveset, megint megállnak és megint szednek valamit. Mi ez a rejtélyes dolog? Mi teremhet ott, amiért képesek tíz-húsz méterenként megállítani hatalmas járműveiket? Mi lehet ott? Nem sok minden: tevekaki, kövek, homok….slussz.  Figyelni kezdtünk és megláttuk. Hihetetlen volt. Cigaretta termett a sivatagban. Na, nem a homokból hajtott ki, hanem egy korábban erre járt cigarettaszállító teherautó rakományát fújta el a furfangos szél. De nem egyszerre, szépen lassan, sok-sok kilométeren keresztül piroslottak a dobozok itt-ott a homokban. Utasaim fellelkesültek, persze, akik cigarettáztak. Közös felkiáltással megszavazták, hogy szedjünk fel mi is, legalább egy kartonnal. A többség győz, így sofőrünk megállt a következő cigarettás kartonnál, felvettük és szétosztottuk a buszon. Volt nagy nevetés, de közben sajnáltuk a szállító sofőrjét is, szerencsétlent micsoda kár érte, s mindezt csak az érkezésnél fogja észrevenni….tépheti a haját. Mint ereklyét, őrizték a dohányosok a piros dobozokat, hogy otthon majd mutogathassák, ez bizony a sivatagban termett. Jó hangulatban érkeztünk Siwa oázisba, amely egy valóságos „datolya pálma erdő” a Szahara közepén. Minden a pálmákból készül, kerítés, háztető, seprű, kosár, gerenda (ház építéshez), szélfogó, sátor, asztal, szék, szőnyeg, legyező, felsorolni sem lehet mennyiféle dolog. A termése pedig a közel húszféle finomabbnál finomabb datolya, melyet a friss fogyasztáson kívül, aszalnak, töltenek, lekvárt, mézet készítenek belőle, sőt meg is főzik. Ezen kívül olajbogyót termesztenek, Egyiptom-szerte keresett az innen származó olívaolaj, olajbogyó, savanyúságok, kozmetikai termékek, krémek, szappanok és a végtermékből tüzelőanyag készül. Az egész oázis mesebeli, egy amazig stílusú, a XII. században épült várszerű, hatalmas erőd áll a közepén, kövei sós vályogtéglák, mert a sivatagban négy sós tó található ezen a területen. Emellett meleg és hideg vizes források, melyeket sorban felkerestünk, persze dzsipekkel, a sivatagban, úttalan utakon. Meseszerű, ahogy megy az ember egy dzsippel fel-le a homokdűnéken, sehol semmi, aztán a semmiből egyszer csak előtűnik három-négy pálmafa, köztük harsogóan üde bokrok, zöld fű és meleg forrás, melynek medencét is építettek, s a fáradt vándor – ez esetben mi – megfürödhetünk a finom, ásványi anyagokkal telt, gyógyító vízben, aztán a forrás mellett leheveredve a pálmák még pár datolyát is ledobnak kedvesen. Ezután tovább megyünk és egy fél óra múlva majdnem ugyanez történik velünk, pár pálmafa előbújik a semmiből, aztán egy aprócska tószerű, hideg vizes forrás, melyben halak is élnek. Hát nem vicces? Ezek a halak a Szahara közepén laknak. Még ennél is hihetetlenebbet mondok….a sivatag közepén csodás kagylókat gyűjtöttünk, a homokdűnék között.  Aki nem hiszi, utazzon el velem és megmutatom. Egy szóval csodákat láttunk és elmondhatatlanul jól éreztük magunkat, az egész csoportom visszavágyik. Én is.