Kedves Barátaim, ismerőseim, régi és leendő Utastársaim!
30 év alatt sok mindent átéltünk az utazások során, a legérdekesebb történeteket szeretném Veletek megosztani. Ba-t választottam a naplómba jelképként, a lélekmadarat. Mostantól minden pénteken jelentkezik majd Ba egy újabb történettel.

Utasaink írták

Kedves Adel!

Köszönjük Neked ezt a csodálatos egyiptomi nyaralást! Nagyon jól éreztük magunkat. A társaság szuper volt, minden nagyon jól meg volt szervezve.

Nagyon sok csodás helyre vittél minket és annak ellenére, hogy mi nem vagyunk hozzászokva az ilyen „nagyon aktív” nyaraláshoz, számunkra is élvezetessé tudtad tenni.

Még egyszer nagyon köszönjük Neked.

Andrea és Béla

2015.11.07-22. Egyiptom csodái körút

 

 ***********
Sziasztok!

Először is, bár ezt valószínűleg nem én mondom először, Adel lenyűgöző személyiség. :) Mint szakember, mint mesélő és mint ember egyaránt. :)

Jó volt tudni, hogy teljesen biztonságban vagyunk a társaságában, mert azért voltak pillanataim... :)

Semmi komoly, inkább csak a komfort érzetemben volt bizonytalanság néha...

Ennek legfőbb oka az a kultúrsokk volt, amivel szeintem minden európai szembesül, amikor először találkozik egyiptommal. :)

Tényleg nehéz volt szembesülni Kairó hihetetlen szeméthegyeivel, de csak addig tartott, amíg átgondoltam, mi is az oka ennek... Onnantól, már nem foglalkoztam vele, legfeljebb annyira, hogy én magam ne gyarapítsam. :)

Az hogy mekkora szegénység és gazdagság van Egyiptomban, az nem jelentett akkora megrázkódtatást, hiszen Magyarországon is ez van. :(

A "sokkolós" részről még írhatnénk, de számomra nem ez volt a fontos.

Ami fontos volt a kultúra, az emberek, a táj.

Először is, furcsa volt, hogy a bebugyolált nőket nem nézték meg. :) Kicsit sajnáltam azokat az asszonyokat abban az írtóztató melegben, de ez az ő világuk és ők tudják hogy tudnak, vagy akarnak élni benne.

Tetszett a sok gyerek. Nálunk egyre kevesebb gyereket látni. :(

Persze azt szomorú volt láni, hogy sok kisgyerek dolgozni kényszerül, mert a családnak élni kell. :(

Amúgy jó volt látni, hogy, ha valakire rámosolyogtam, akkor visszamosolygott, még akkor is, ha nem vettem tőle semmit. :)

Jaj, az emberekről nagyon sokat tudnék írni... :)

A kultúra...

Az ősi kultúra emlékei mindenütt... Tudni, hogy azt a kőfalat, amit megérintek ezer évekkel korábban is megérintették, így ha kpéletesen is, kezet foghatok egy több ezer évvel korábban élt emberrel...
Milyen mérhetetlen technikai tudás és fantázia épült be ezekbe a hihetetlen építményekbe!

Az egyik "legmegrázóbb" élményem, amit ráadásul először nem is akartam megnézni, Kheopsz fáraó Naphajója. Csak annyit tudok róla mondani, hogy HÚÚÚÚ!

Gyönyörű és nagyon "nőcis" volt Philea szigete. Mintha Isis még mindig ott élne.

Komombóban, hála Adel meséinek, szinte látni lehetett a sorban álló betegeket, a fürdőző Kleopátrát, vagy az új szent krokodilra várakozó papokat.

Amit pedig Szobek és Horusz küzdelméről és megállapodásáról mesélt az tiszta képregény volt. :)

Edfuból leginkább a kocsikázás maradt meg, bár ha visszanézem a fotókat, az Edfui templom is gyönyörűséges volt.

A nilusi hajókázás a botanikus kertbe és a núbiai faluba szintén feledhetetlen élmény volt, na és persze az táncika a hajón, mármint a kishajón a faluba menet. :)

A botanikus kert elvarázsolt... :)

A núbiai falu érdekes volt és, számomra, egy kicsit szomorú... De ez csak a saját érzelmeim miatt. A nagyika és a krokik... :(

A királyok völgyében és a kolosszusoknál kicsit megint azt éreztem, hogy közel kerültem azokhoz, akik készítették. Fantasztikus látvány volt a két hatalmas szobor.

Karnak és Luxor tényleg hatalmas és lenyűgöző, de talán már túlságosan is, legalábbis engem. ...vagy csak már telítődtem a sok élménnyel addigra.

Nagy élmény volt a hajó út is, fóleg a zsilipelés. :) Úgy rohangáltam a fényképezőgépemmel és a mobilommal, hogy mindent felvegyek és alaposan megfigyeljek, mint egy gyerek. :)

A repülésről pár szó...

Most repültem először, nagyon élveztem! Még az affért a repülővel azt is élveztem valahogy. :)

A repülőn is megpróbáltam fényképezni, tisztára mint egy őrült japán túrista. :)

Na most viszont befejezem.

Mégegyszer, már sokadszor, köszi neked és Adelnak a nagy kalandot! :)

Tünde - Istennők nyomában a Níluson 2016. szeptember 27 - október 4.